RSS

2012. július 20., péntek

Megint egy évvel öregebb lettem...

Vannak olyan napok az ember életében, amikor megáll egy picit, visszanéz és számot vet az addig történt eseményekről. Ez a bejegyzés is most ilyen lesz, egy kis visszatekintő egy évvel ezelőtre.

Egy éve körülbelül ilyenkor zárult le életemnek akkor egy nagyon fontos és hosszú szakasza, egy olyan kapcsolat amiben szinte felnőtt lettem. Akkor ezt nem éltem meg a legjobban, annak ellenére, hogy tudtam helyesen döntöttünk. 4 év után nagyon fura volt a magány, de hála isten ott voltak a barátaim, akikkkel sokat tudtam együtt lenni és bulizni.
1 éve

Ez az elmúlt egy év nagyot változtatott az életemen, de tudjátok a csodák nem egyik napról a másikra történnek, hanem, szép lassan bekúszik és megtörténik. Egy éve nem voltam boldog egyáltalán, jól meg voltam az életemmel, de azt nem tudtam kimondani, hogy igen maradéktalanul boldog vagyok. 

Aztán, ahogy már ti is tudjátok jött Törökország és az események nagyon felgyorsultak, 1 hónap és Dániába költözöm már nyelvvizsával és sikeresen vizsgaidőszakkal a zsebembe. Ha egy éve valaki azt mondja, hogy jövő ilyenkor én kiköltözöm a szerelmemhez, tuti kiröhögöm...

De a sorsnak dolga van velem...én hiszek a sorsban, hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek meg, de mi vagyunk azok akik ezeket alakíthatják. Mert a szobádba gubózva, nem fogod megváltani a világot, megtalálni a szerelmet, akármit is szántak neked. Közhely, de légy te a változás! Használd ki a felkínált lehetőségeket, és ha az élet citromot dob neked, csinálj belőle limonádét :)

Fél éve volt egy projekt tervezés óránk, aminek,ha hisztitek vagy sem az életben is nagy hasznát vettem. A lényege, hogy tűzd ki magadnak a célt, amire nagyon vágysz, de ehhez közbülső célokra van szükséged, mert kisebb lépésekben jobban halad az ember! Azt hiszem én is így jutottam el idáig, ott ahol most vagyok. Mindig csak a közbülső célra gondoltam, koncentráltam 100%-ra és így haladtam tovább. Mindig csak a következő lépés járt az agyamba, hogy igen azt kell elérni. 

Nem mondom, hogy könnyű évem volt, sőt nagyon nehéz, de kemény munkával, elértem hogy boldog legyek, elégedett az életemmel.A következő egy évre ugyan ezt kívánom magamnak, hogy legyek ugyan ilyen boldog az életemmel. Legyen a kezembe a sikeres vizsga papírja és a jegyem Dániába, a nyári gyakorlatomhoz :)

Most

Ölel titeket,

Bunny


Ui.: Szülinapi ajándékként, ma egy kedves olvasóval beszélgethettem :)


2012. július 14., szombat

Új életmód?! - Készülődés Dániára

Világ életemben lusta lány voltam, ugyan a sportolást magát élvezem csak hát odáig el kéne jutni. Nekem ez esik legjobban nehezemre, felemelni a popsim és megmozdulni. Kiskoromban nem tanították meg, hogyan legyen az életem minden napi része a sportolás, hogyan legyen inkább öröm mint kényszer. Nem hibáztatom a szüleim érte, csak most piszok nehéz valami olyat beépíteni az életembe , amit 22 éve nem csináltam rendszeresen.

A sportolás megszokása mellett sosem volt igazi, megmozgató motivációm. Számomra az kevés, hogy "mert jól akarok kinézni"! Nem tudom miért de, ez nagyon gyenge érv,  maximum 1 hétig motivál aztán jönnek a kifogások. Valahogy mindig rosszul kezdtem a dolgoknak, benyomtam egy dvd-t és akkor uccu neki csináljuk alapon elkezdtem sportolni. Ami már akkor a legnagyobb hülyeség volt, mert nulla erőléttel, senki nem tud végig csinálni egy 1-1.5 órás aerobic dvd-t. Amit akárhogy is nézünk kudarcként élünk meg, nyugtathatjuk a lelkünket azzal, hogy igen csak ma kezdtem neki, nem mehet minden elsőre de ez hülyeség... Én itt hibáztam.



Nem hiszek a véletlenekben, a párunkat mindig okkal kapjuk. Tőle a sportolás szeretetét kell megtanulnom, hogy majd az én gyerekeimmel ne kövessem el ugyan azt a hibát mint a szüleim. Nem akarom, hogy ők is súly problémával küszködjenek, hanem legyenek egészségesek és fittek. 

Erre jött ő és az ő tesi tanár ambícióival... :) Ultimátum elé állított, még pedig Dániára képesnek kell lennem lefutnom egyben 30 percet. Köpni nyelni nem tudtam, mikor meghallottam, fel is háborodtam, hogy ezt most halál komolyan...?!Hiszen én rühellek futni! Amikor pedig megkérdeztem, miért is akarja mind ezt tőlem, azt válaszolta: "mert azt akarom hogy egészséges legyél! Egészséges, hogy sokáig velem legyél!"

Itt eldőlt minden, megfogadtam magamnak, hogy megcsinálom, de ahogy már az elején is mondtam nem akarok újra a saját hibámba esni, hogy már az elejét kudarccal kezdem. Edzésterv kellett, de olyan aminek minden pontját teljesíteni tudom, nem azt mondom hogy erőfeszítés nélkül, de siker élménnyel. Rá is találtam egyre, aminek a lényege a fokozatosság, hogy 10 hét alatt kitartással, képes leszel 20 percet tüdőkiköpés nélkül és erőnléttel végig mozogni. 

Minden edzés 20 perces, amit etapokra osztanak. Ebben rejlik a csoda, hiszen nem úgy kezdi egyből, mint anno az én khm drága  tesi tanárnőm, hogy jó akkor most tessék lefutni a coopert, mert az minden hülye letudja...no comment! Az elején, csak 1 percet futsz lendületes tempóval, majd 2 perc gyors gyaloglás. Eddig ez megléphető és követhető nem? :) Így már az elején sikerl élményünk van és észre sem vettük, hogy 20-21 percet mozogtunk, mert arra figyelünk, hogy az 1 percet teljesítsük! Fontos megjegyezni, hogy előtte bemelegítéssel kezdjük, majd a végét nyújtással zárjuk. Továbbá a nyújtás során, a nyújtógyakorlatokat tartsuk meg 30 másodpercig. Az edzések között legalább tartsunk egy nap pihenőt, mert így növelhetjük a teljesítőképességünket. E mellet kézzel készítettem egy teljesítmény táblát, ahol betudom magamnak pipálni ha ma szuper ügyes voltam és futottam :) Újabb siker élmény :) Innen tudjátok megnézni az edzéstervet!



Ez volt csak a jéghegy csúcsa, rá kaptam a sportolás ízére, így bemelegítés részeként elkezdtem az úgy nevezett 100 fekvőtámasz edzés tervet, aminek szintén ez a lényege, hogy fekvőtámaszok majd pihenés és újabb fekvőtámasz. De hogy ez még ne legyen elég bele kezdtem ma reggel a 200 felül program tervbe, aminek a szisztémája ugyan ez! Mint ma megtudtam a sok felülés nem tesz a legjobbat a hát és a derék körüli izmoknak, ezért őket is kezelésbe vettem, sima hason fekvő törzs emeléssel.


Most már csak saját magam lehetek a sikereim útjába, mert nem tudok arra panaszkodni, hjaaaj de nincs rá pénzem, mert ez a program igen csak "low bugdet" :D, saját magamra és az akarat erőmre van szükségem. Életemben először azt hiszem menni fog, érte, magam miatt és a gyerekeimért.

Titeket mi motivál? Van valami jó edzés tervetek? 

2012. július 10., kedd

Kánikula, szőrös csizma és esőkabát - Készülődés Dániára

Ugyan van még körülbelül másfél hónap a kiutazásomig, de én már elkezdtem készülődni rá. Össze írtam egy kis wishlistet a legfontosabb dolgokról, amit ha nem is muszáj, de erősen ajánlott beszerezni LEGO-országba. Első és legfontosabb helyen egy meleg és vízhatlan téli csizma volta, najó legyen az két pár akár, nőből vagyok :D

Aztán rá kellett jönnöm, hogy nyár van, meglepő felismerés ez a 42 fokban :D Nyáron pedig az ember nem csizmát vesz a boltokból hanem jobb esetbe szandált. Nekem viszont muszáj volt beszereznem egyet, mert az eddigi csizmáim, nem a dán időjárásra vannak kiképezve. De hol az istenbe kapok én csizmát?!:D tettem fel a kérdést magamnak, no és persze mennyiért...?!

Aztán jött az isteni szikra, hogy tőlünk 5 percre, nyílt egy cipő outlet, tele használt és nem használt de márkás cipőkkel, barátibbnál is barátibb áron :) Így egyik nap, természetesen a legforróbbat kiválasztva, elindultunk a boltocska felé, akkor még nulla reménnyel. Beléptünk, és hát mit ne mondjak faltól falig cipő tenger volt :D Egyből az eladóhoz fordultunk, hogy mi most halál komolyan belül nagyon szőrös, bőr csizmát keresünk :D Az eladólány végtelen kedves volt, elénk rakott egy hatalmas karton tobozt, hogy akkor most szabad a vásár! Fél óra kutatás után, rá leltem erre a két kis drágára :) Bőr mindegyik, kívül-belül, alul-felül és legalább egy centi vastagon pihe puha szőr található. Ugyan ezek használtak, de külsőre egyáltalán nem látszik! Az én csizmáim csúnyábbak 3 alkalom után... khm ugye bár csak itt Magyarisztánban sózzák az utakat...más fejlett országba ez tilos!


Engem nem zavarnak, hogy már más párszor használta őket! Fújtunk bele gombátlanító, fertőtlenítő sprayt-t innentől kezdve ugyan olyan jó szolgálatot fognak kezdeni mint a vadiúj társai. Mikor az árukat megláttam, leesett az állam... 2000 és 2500 ft...maximum ha háromszor lesz a lábamon még akkor is megérték a pénzüket. Végül pedig rá találtam egy csinosabb darabra is amit az enyhébb esősebb időszakra gondoltam, bár az tény ott mindig esik :D Ő se volt drága, 3000 ft-ba került lánykori nevén Buffalo márkájú.


Ha már az esőt említettem Dániába mindig esik... olyasmi mint London csak nagyobb széllel csudijólesz nekem mindig agyon ázni, várom már előre :D (ilyen ez a szerelem). Szóval esőkabát is ott volt a lista elején, amit szerencsémre szintén akciósan tudtam beszerezni a Budmilnél. Itt inkább a funkcióra és a kényelemre mentem, bár akárhogy nézem, nem hiszem, hogy valaha is szexin fogok egy esőkabátba feszíteni :D Erre a lila színűre esett a választásom, legalább egy kicsit feldobja a komor hangulatot. Másrészt elkezdtem egy futó programot az Ő unszolására, amit most már én is szeretek csinálni, így ehhez is hasznos lesz a kabátka.


Ölel titeket: 
Bunny

UI.:Vettetek már valami nagyon nem szezonba illőt? Télen fürdőrucit vagy nyáron csizmát? :D

2012. július 8., vasárnap

Dánmagyar - Magyardán vagy amit akartok

Szóval vegyes kapcsolatok.... vagy nem is tudom hogy fogalmazzak van erre jobb szó? :) A lényeg a lényeg, hogy az olyan kapcsolatokról lesz szó, ahol a két félnek nem egy az anyanyelve. Most már lassan 4 hónapja én is ilyenben élek én magyar, ő dán, ami egyben távkapcsolat, de majd augusztus végétől irány LEGO ország :)

Furcsa humora van a sorsnak, mert amióta az eszemet tudom mindig is magyar párra/férje vágytam, mert fontos volt az, hogy a szeretlek szót érezni is tudja, ne csak érteni. Aztán közbe szólt az élet és lett egy vikingem :) Sokan azt hiszik nehezebb egy olyan valakivel párkapcsolatban élni, esetleg házasságot kötni, aki nem beszéli a te anyanyelvedet, pedig nem nehezebb, csak másabb.



Egy jó kapcsolat alapja a kommunikáció, ahogy itt is, csak egy harmadik közvetett nyelven, ami általában az angol vagy a német szokott lenni. Azt azért zárójelbe megjegyezném, hogy nem árt, ha egy középfokú szinten beszélitek az idegen nyelvet, mert nem lehet egy kapcsolatot csak néhány alap mondatra építeni. Emlékszem az elején nagyon nyuszi voltam, sose mertem hozzá bátran beszélni, mert féltem hogy kiröhög az angolom miatt (pedig elég jól beszéltem már akkor is). Ő pedig  folyékonyabban és nagyobb szókinccsel beszélt mint én, ráadásul iszonyatosan hadart.  Nem mertem visszakérdezni, vagy azt mondani hogy ne haragudj én ezt nem értem, hanem helyette bólogattam és nagyban mosolyogtam pedig halvány gőzöm nem volt miről beszél :D Aztán ahogy telt az idő, felszabadultabb lettem, az angolom is egyre jobb lett, most már vissza merek kérdezni, így sokkal jobb lett a köztünk lévő kommunikáció. Így azt tanácsolom, hogy ne legyetek kis hitűek és merjetek beszélni, nem baj az ha nem  helyes nyelvtanilag, csak beszéljetek.

Ritkán már, de van olyan helyzet amikor, egyszerűen úgy érzem magam mintha az angol nyelv börtönébe lennék zárva és nem tudom magam kifejezni. Általában ez stresszesebb helyzetbe fordul elő, ilyenkor mindig magyarul szólok hozzá, amire ő persze nagyon furcsán néz  :D Ez is érdekes dolog, mert őt nagyon kevésszer hallom dánul beszélni/káromkodni frusztrált helyzetben, káromkodásra talán 3-4 szavuk van, bezzeg a magyar milyen gazdag ilyen téren is :D Az első szó amit megtanult magyarul, hát persze, hogy a bazmeg, aztán jött a kedvenc szava a tollaslabda :D Olyan átéléssel tudja mondani, mint a kisgyerek az első új szavát :)

A vérmérséklet kérdése... a dánok ott északon, hát mit ne mondjak nem a legtemperamentumosabb nép :D De nem is halvérűek, hanem egy iszonyatosan kiegyensúlyozott nyugodtság árad belőle, ez biztos a jó pénzügyi háttérnek köszönhető. Nekik nem kell görcsölni azon, hogy miből lesz holnap étel az asztalon vagy fűtés, mert egyszerűen megtehetik és megvehetik. Ezt a nyugodtságot én is átvettem tőle, azt hiszem ezért nem is veszekszünk. Én meg hozzá képest hevesebb vérmérsékletű magyarként, sokszor puffogok, mérgelődök, néha (sokszor) káromkodom, amit ő nem igazán ért, amiből sokszor röhögés lesz :D

Mi 
A nőkkel való bánásmódjukat csodálom a leginkább, merőben más mint a magyar. Az eddigi kapcsolataimban is mindig megpróbáltam egyenlő rangú félként helytállni, de akárhogy nézzük a magyar férfiakban ha nagyon kicsit is de benne van a felsőbbrendűség érzése. Az asszony a konyhában, a sör meg hidegen jó életérzés.  De náluk ez teljesen eltűnt, partnerként kezel engem minden tekintetben, ugyan úgy mos-főz-takarít velem, vagy ami szerintem nagyon édes dolog, hogy a szülei minden héten ketten takarítják ki a lakást, apukája meg heti 3szor főz, mikor anyuka sokat dolgozik. 

Azt hiszem a legfontosabb dolog, hogy fogadjuk el, hogy a párunk sosem fogja ugyan olyan átéléssel a TV macit nézni (kiröhögött mikor elmeséltem neki), enni a Túrórúdit (utálja), a lángost vagy Petőfi verseit olvasni.   Helyette inkább próbáljuk megmutatni, saját kultúránk és hazánk szépségeit. Legyünk büszkék a származásunkra, fogadjuk el a másikét és csináljunk belőle egy mixet, magyardánt-dánmagyart vagy amit akartok :)

Jártatok már vagy kerültetek közelebb más nemzetiségűhez? Miben voltak ők másak mint a magyar férfiak? Működhet egy vegyes kapcsolat vagy keressünk magyar férjet? :)

Ui: Következő poszt témája pedig félkészülés LEGO-országra avagy 40 fok és szőrös csizma :)

2012. július 6., péntek

Távkapcsolat


Ezzel kezdődött minden, no meg persze Törökországgal, hiszen ha belegondoltok mennyi az esélye van annak, hogy egy magyar lány és egy dán fiú Törökország kellős közepén gabalyodik egymásba, amiből aztán szerelem lett. De az az igazi... nem mondom, hogy nagy betűs mert nem az, ez annál több. Nem hiszek a nagy hollywoodi jelenetekben és a nagy egymásra találós pillanatokban, mert az életben ilyen nincs. A valóságban a dolgok csak megtörténnek, ha pedig jól csinálod akkor átadod magadat az érzésnek, nem agyalsz csak érzel. 

Valahogy én is így voltam vele, nem tudtam hogy lesz e folytatása a dolognak, csak azt tudtam, hogy soha nem éreztem olyan békét mint az ő karjaiba és ezt szeretném érezni mindig. Aztán eljött az utolsó nap amikor el kellett válnunk... akkor még annyira nem fogtam fel mi is történik, hogy elveszítem... talán örökre. Majd mikor a repülőgépem földet ért, telefon bekapcsol, ahol pedig egy üzenet várt, hogy már most hiányzom neki. Ekkor indult el az a hullám vasút amit távkapcsolatnak neveznek




Furcsa dolog ez a távkapcsolat, hiszen együtt vagytok, de még se. Ma már ugyan könnyebb dolgunk van a skype, facebook, e-mail adta lehetőségekkel, de akár hogy is próbáljuk magunkat meggyőzni, az nem olyan mintha ott lenne. Több mint a semmi, a vegetációhoz pont elég, de ennél többet nem nyújt. De egy biztos, hogy csak az igazán erős és stabil szerelem éli túl. Vakmerő vállalkozás volt már az elején belevágni egy ilyenbe, de hát mit tehettem volna, szeretem ez a helyzet. 


Rengeteg lemondással és kemény munkával jár, hogy életbe lehessen tartani ezt a szerelmet. El kell fogadnunk, hogy nem akkor van ott velünk amikor a legnagyobb szükségünk van rá, hanem amikor a repülő, a vonat vagy a hajó le teszi őt hozzánk. Sok energiát felemészt ez, hiszen erősnek kell lennünk, mert ő akár mennyire is szeretne nincs velünk, mert nem tud. A napok hasonlóvá vállnak, az estét mindig skype beszélgetéssel zárjátok, bámuljátok egymást kamerán keresztül az ágyból, ahogy éppen a másik álomba szenderül. Nem kívánom senkinek azt az érzést. Az idő is más értelmet nyer, mert két fajta lesz belőle. Amikor vele vagy és amikor nem.


Sajnos sok pénz is kell egy ilyen kapcsolathoz, mert akár hogy nézzük, a repülő, vonatjegyet nem adják ingyen, szállást ugyan kapunk és étkezést, de akármi történhet így nem árt, ha nem egy fillér nélkül vágunk neki az útnak. Velem is ez volt a helyzet, mert Dánia a világ egyik legdrágább országa (értsd dupla-tripla árak) én pedig csóró magyarként nem engedhetek meg egy 2 két hetes kiruccanást csak úgy.

Amikor pedig együtt vagytok az csodálatos...olyan mint egy nyaralás, megpróbáljátok belesűríteni azt a rengeteg érzést, élményt, szerelmet abba a kis időbe. De ez lehetetlen, az időt semmi nem pótolja még ő sem.    De ilyenkor felértékelődik minden, más nyavalyog azért mert a párja nem viszi sehova, vagy csak egy szimpla moziba,  te pedig bármit megadnál egy unalmas otthonülős estéért vele.

Engem megváltoztatott ez a dolog, vagy talán ő maga tette, nem tudom. Megtanultam értékelni minden egyes vele töltött időt, nem veszekedni hanem megbeszélni a problémákat. Hiszen az élet olyan rövid, miért veszekedjek vele  2 napot a 3 együtt töltöttből, ha el is tudom neki magyarázni mi bánt. Nem panaszkodom mert boldog vagyok, kitekert de jó kapcsolattal.

Remélem tetszett az írás és ezt is fogjátok szeretni. Más ugyan de ez is én vagyok. A következő részben a különböző nemzetiségű emberek párkapcsolatáról szeretnék írni, milyen az amikor a másik nem értékeli úgy a túrórúdit, ahogy mi magyarok tesszük :)

Ui.: Ti voltatok már távkapcsolatban? Ha igen hogyan éltétek meg?