Hazaszeretet

Haza felé tartva a munkából, mindig megszoktam állni a Flórián téren egy lángosos előtt. Pár másodpercig csak bámulom és próbálom magamat meggyőzni, hogy nem is vagyok annyira éhes, meg amúgy is lángos...én meg diétán vagyok. De tegnap valahogy nem ment, mert szöget ütött a fejembe, hogy két hét múlva elmegyek innen és egy jó ideig nem fogok tudni ilyet enni. (Zárójelbe jegyzem meg, hogy Mo. legjobb lángosozója, isteni finom a néni meg iszonyat cuki). Mikor már félig befaltam a kedvenc tzazikis változatomat, elkezdtem gondolkodni arról, mennyire is szeretem a hazámat. Nem vagyok az a hungarista fajta, aki árpád sávos lobogóval egy téren hirdeti a magyarságát,  hanem inkább csendes lokál-patriotának vallom magam.

Sokszor panaszkodunk mennyire szörnyű, szemét országban élünk, de bezzeg nyugaton, na ott kolbászból van a kerítés. Az utóbbi talán igaz, talán nem, az is tény, hogy a gazdaságunk olyan helyzetben van amilyenben, a politika meg még inkább, de ennek ellenére büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Minden reggel a buszról nézve gyönyörködöm Budapest látképében, ugyan már 100-djára láttam a parlamentet, a hidakat, de még mindig beléjük tudok szeretni. Akárhányszor itt volt Ő, újra és újra feltudtam fedezni valami ujjat, valami csodásat Budapestben. Megannyi hangulatos kávézó, sütiző, étterem, cukrászda (ez külön megérne egy posztot) található itt, ami mind-mind meghódításra vár. Budapest lüktet, mert lelke van a város együtt a benne élő lakóival. Élvezem a szombati piacolásokat, amikor hajnalban kimegyünk anyuval és az édes nénikéktől megvesszük a friss zöldséget-gyümölcsöt. Szeretem a túrórúdit, a lecsót és palacsintát és a maci fröccsöt :). Büszke vagyok a sportolóinkra, hogy ilyen színvonalas teljesítményekre képesek, olyanok ellen, akiknek fut flancos sportpályára, uszodára, szponzorokra. Szeretem, hogy ennyire gazdag és gyönyörű nyelvet beszélhetek és ha akarok eltudok szabadulni a város zajától otthon, vidéken. Mert Magyarország én így szeretlek, soproni reklám ide vagy oda.

Szeretek magyarnak lenni és ez Dániában sem fog változni, csak még jobban felerősödni. Hiányozni fog az ország és minden ami vele jár. Lehet hogy ott minden sokkal könnyebb, az emberek kiegyensúlyozottak, de a hagymának nincs olyan ereje mint az igazi makóinak, se lángos se kürtős kalács :( Így hát búcsúzom tőled szeretet hazám, remélem még vissza vársz :)

Meséljétek el Ti mit szeretettek Magyarországban/Budapestben? :)